A honunk atyái rovat mai kiadásában végre szemezgetünk az Országgyűlés FÜGGETLEN padsoraiból is. Mai kiválasztottunk egy igazi szaki, akire büszkén nézhet fel valamennyi egyszerű dolgozó.

Őszinték leszünk, úgy álltunk neki a mai cikknek, hogy jól leoltunk valami MDF-es barmot, ez a szerencsétlen párt az utóbbi időben amúgy is kezd nagyon elszemtelenedni. Szemben a rendkívül kártékony, de ma már végfelszámolás alatt álló SZDSZ-szel, vagy a narancssárga pótkerekek nélkül még biciklizni sem tudó KDNP-vel, az MDF komolyan azt a képet kívánja magáról kialakítani, hogy nem a nagy vörös részvénytársaság igazgatta és finanszírozta leányvállalat. Kipécéztük hát Herényi Károlyt, bízva abban, hogy nem nyúlunk mellé, mégis nagyon meglepődtünk. „1950. december 2-án született Budapesten. Nős, felesége a Somogy Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány tanácsadója és nemzetközi referense.” Életrajza eddig a pontig kiérdemelte megvetésünket, itt jött azonban egy olyan dolog, amikor mi – és itt sajnos ki kell hangsúlyozzunk nemünket – jóérzésű férfiak nyeltünk egy nagyot. Károly barátunknak ugyanis 2 házasságából összes 4 gyermeke született – és ami nagyon lényeges – mind a 4 nőnemű. Akármennyire utáljuk a politikusokat, valahogy a férfiúi szolidaritás ilyenkor mégis erősebb bennünk mindenféle jogos sérelemnél vagy éppen egyszerű irigységnél – mi sosem vagyunk irigyek – és bele kell gondolnunk, micsoda sorscsapásokat tartogat az élet nekünk, teremtés koronáinak.

Károly tudomásunk szerint nem volt pártfunkcionárius vagy jól eleresztett budai úrifiú fiatal éveiben. A vegyipari technikumban lenyomott érettségi után – hiszik vagy sem a kedves olvasók – olyat tett, ami kiemeli a jelenlegi magyar parlament mintegy 90%-os szürke többségéből, amiben Orbán Viktortól kezdve Szili Katalinon és Gyurcsány Ferencen át Fodor Gáborig mindenki békésen és egyenrangúan megfér egymással. Igen azt. Dolgozott. Gyógyszergyár, autó és traktorüzem, vas és fémmű, szépen lassan végigjárta a ranglétrát. Talán még az is előfordult, hogy gépolajos kezét valószínűtlenül kék munkaruhájába törölgette. Valljuk be, hogy ez néhány szerencsétlen agrármitugrászt kivéve minden honatya legrettegettebb rémálma lehetett 21 évesen, mondjuk 1973-ban. Deutsch Tamástól kezdve Demszky Gáboron át Semjén Zsoltig bezárólag, szép sorjában, pártfüggetlenül, mindenkinek.

Herényi Károly azonban egyáltalán nem tört meg, és ez nemcsak azért érdem, mert a fent felsorolt kollégáival ellentétben nem rándul görcsbe a gyomra egy kalapács, kombináltfogó vagy szövőszék láttán. Képzeljük el, hogy mi várhatta ezt a kellemes külsejű kedves fiatal szakit műszak után. 3-6 nő. Közös háztartásban. Szerencsétlen egy szaros fradimeccset nem tudott megnézni 20 év alatt, és nem bírt két lépést tenni anélkül, hogy ne ütközzön bele valami száradó bugyikkal teli fregoliba. Mindezt a saját lakásában! Sosem hittük volna, hogy ez bekövetkezik, de ki kell mondjuk. Herényi Károly a MI politikusunk. Igen. A miénk, normális férfiaké. Ha az ország tele lenne hozzá hasonló szerelőkkel, iparosokkal vagy pláne politikusokkal, mi mehetnénk át Bayer Zsolt cégei mellé blogozni.