HTML

Ugocsa Nobilitas

A nemesek országának nemes sajtója. Kíméletlen őszinteség liberálnáci és nemzetikommunista tollakból. Komolyan.

Komplexusország

2008.11.11. 22:57 :: Gudea enszi

Lassan két hete mással sincs tele a kelet-középeurópai területek viszonyait híresen remekül ismerő, és azokba mindenkor nagy szakértelemmel avatkozó nyugati világ sajtója, mint a dagadó szlovák-magyar ellenségeskedéssel. Az odaát sorjázó kiváló hozzászólások nyomán – a tiszteletet betartva, tisztes távolságból – követjük a nagy tudású nyugati kollégákat, és mi is megkíséreljük hozzátenni a magunkét az ügyhöz, a tisztánlátást elősegítendő.

Az Ugocsa Nobilitas Szlovákia irányában ápolt kiváló kapcsolatait felhasználva megpróbál autentikus képet adni a történésekről és azok mozgatórugóiról, s természetesen tesszük mindezt a ránk jellemző alapossággal.

     Nézzük hát, mi történt a november 1-jei, dunaszerdahelyi DAC-Slovan futballmeccs előtt és közben! Ez a találkozó legalább 20 éve igazi presztízsharcnak számít, hiszen a DAC (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club) a 80-as évek közepétől a 90-es évek közepéig elért sikerei okán a szlovákiai magyar foci, s ezáltal a szlovákiai magyarság jelképe, míg a Slovant leginkább a tót Fradiként tudnánk jellemezni. Ebből is látható, hogy a párharc FC Barcelona-Real Madrid szintű magasságokat rejt magában. A 90-es évek végétől a DAC elvesztette korábbi jelentőségét, még a harmadosztályt is megjárta, azonban 2008-ban az új tulajdonos-befektető és egy sikeres fúzió révén eljött a feltámadás és az I. liga. Dél-Szlovákia futballszerető magyar népe azóta rendre megtölti Dunaszerdahely kopottas stadionját, és ezzel a klub ismét magára vonta a Szlovákia minden fontos pozíciójából leselkedő soviniszta tekinteteket és a mögöttük megbúvó sötét, fasisztoid elmék figyelmét. Természetesen nem várhatjuk el a szlovák szurkolóktól, labdarúgó szövetségi vezetőktől, kormánytagoktól, hogy kivonják magukat a meccsek alkalmával piros-fehér-zöldben pompázó stadion látványa és a szurkolók által énekelt Himnusz hatása alól. Hiszen még a játékvezetőknek sem sikerül. A legmókásabb az volt, amikor Slota kolleginája, özv. Maffiózóné Belousovová már az első sikerek után be akarta tiltatni a focit Dunaszerdahelyen, ami ugyebár a sovinizmus és a női focihozzászólás lehető legszerencsétlenebb keveréke volt. Ugyanakkor valószínűleg a DAC-szurkolókat is közelebb vinné a békéhez, ha Ján Slota nem küldene meg hetente egy magyarokat gyalázó borovicskagőzös böfögést, és nem lehetne büntetlenül megagyalni magyarul beszélő diáklányokat, csak mert nem szlováknak születtek. Az említett körülmények azonban sajnos fennállnak, sőt csak kitüremkedő csúcsai a szlovák izmozásnak. Ez pedig nem csak az ottani magyarokat dühíti, hanem a magyarországi törzsszurkolókat is, akik köztudottan nemzeti radikális vonalon helyezkednek, a fradistákat pedig még a revánsvágy is fűtötte ’92-ért.

     Ilyen előzményeket követően zsúfolódott össze a kb. 9000 néző a hivatalosan 6100 férőhelyes Városi stadionban. A magyarországról érkező szurkolók mintegy felét útközben lekapcsolták a szlovák biztonsági szervek, és annyi ütő-szúró-vágófegyvert koboztak el tőlük, amennyivel le lehet bonyolítani egy brazíliai börtönlázadást is. Ezeket aztán büszkén közszemlére is adta a szlovák rendőrség egy szintén a szurkolóktól sarcolt, premier planban mutatott, Jobbik zászló társaságában, amely ezek szerint szintén az emberélet kioltására alkalmas, tiltott fegyvernek minősül. A zászlót még az is látta, aki csak félszemmel nézte a híradót, és ez véletlenül ismét némi belpolitikai hasznot hajt a magyar baloldalnak. Arról azonban méltatlanul kevés szó esik, hogy aki a rendőrség közúti razziáján és beléptető motozásain keresztül a lelátóig jutott, az vagy hihetetlenül fifikás, vagy fegyvertelen volt. Az pedig elég harmatos érv az egyébként valóban huligánok ellen, hogy „megérdemelték a verést, hiszen huligánok”. Kíváncsiak lennénk, mit szólna az ezt valló önérzetes polgár, hogyha bármikor kapna egy számlát parkolási kihágásról csak azért, mert már követett el ilyet, és még fog is.

     Nagyjából 1000 magyarországi szurkoló jutott be, és a Slovan szurkolókhoz legközelebb eső szektorban telepedtek meg. A biztonsági intézkedésekkel kapcsolatban azt érdemes tudni, hogy aki kijárta az általános iskola második osztályát, s így tisztában van a számtani alapfogalmakkal, az beláthatta: ez nem az a hely, ahol érdemes balhét kezdeményezni. Ez számszerűleg 1075 db Robotzsaru küllemű rendőrt jelent. A 17. percig rendben is ment minden. A táborok énekeltek, buzdítottak, kurvaanyázták egymást, amivel a halvérű nézőket is meccshangulatba hozták, és a Slovan szurkolók szórták be a pályára a petárdáikat, ami a tétlen rendőrökből következtetve teljesen legális. Úgy tűnt, mindenki belátta, hogy nincs értelme a balhénak, mert a rendőrség erős. A 17. percben azonban (pont amikor egy Slovan-füstbomba landolt a DAC 16-osán belül) a rendőrök rádöbbentek, hogy ők bizony valóban erősek, és belső, vagy inkább külső sugallatra elkezdték megverni a magyarországiakkal és szlovákiai magyarokkal teli szektort. A többi már közismert, 50 sérült (ebből 3 súlyos, 1 talán maradandó), innentől kezdve tele volt a videókkal a sajtó pár napig, amíg el nem kenték más irányba a vitát.

     Ami ezután következett, azt röviden az impotens magyar külpolitika, ill. bájos tót bizonyítékkereső erőlködés fogalmakkal tudnánk leírni. A magyar külügy, élén a kinézetre és karakánságra is egy téeszes fejőnőre emlékeztető miniszterasszonnyal két napot várt azzal, hogy levélben(!) megkérdezze Szlovákiát: „Kedves északi szomszédunk! Mi a fasz volt ez?!” Örülünk, hogy nem füstjeleket küldtek. Eközben az északi szomszéd lázasan költötte a meséket a rendőri akció megindoklására. A videók nyilvánosságra kerüléséig kövekkel, sőt székekkel dobáltak a DAC-szurkolók. A videókon azonban nyugodtan ácsorgó, mindössze hangosan szurkoló nézők vannak, ami nem is meglepő, tekintve, hogy állószektorról van szó, amelyben viszonylag ritkán fordulnak elő székek, és mivel nem a bányató partján áll, ezért kövek sincsenek nagyon arrafelé. A szlovák fél most már arra hivatkozik, hogy a magyarok bűncselekményt próbáltak elkövetni takarásban, és a rendőrök csak ezt akarták megakadályozni. Arrafelé a megakadályozás ezek szerint nem a bűnözök kiemelését, hanem a körülöttük lévő összes ember agyonverését jelenti. Ráadásul a maguk alig 200 éves múltjával még hazudni sem tudnak úgy, mint Európa dörzsölt, 1000 éves nemzetei. Ki az a szerencsétlen, aki ezt a mesét el tudja hinni ennek a kamasznemzetnek?

     Magyar kérésre beígérték a bizonyítékot is. Elképzelem, ahogy a szlovák rendőrség sebtében  hivatalosan is megvásárolta a 2008-as Photoshopot, majd izgatottan berendelték az összes szakértőjüket, hogy azonnal össze kell tákolni egy képet, amin elvetemült magyarok éppen valami ördögi gonoszságot művelnek. Végül photoshop nélkül megoldották. Négy nap alatt egy videófelvételből kivágott képre futotta nekik, amelyen egy szurkoló éppen felemeli a kezét. A rendőrség ezt tartja a támadás bizonyítékának, de azóta kiderült, az illető az ütő rendőrrel szemben védekezik.

     Magyarországon eközben felháborodott szurkolók és nem szurkolók elégettek egy orosz szlovén szlovák zászlót, valamint összekentek néhány szlovák helységnévtáblát, vagyis csupa olyan dolgot tettek, amikért jobb helyeken nem jár ingyenfagyi, de Szlovákiában sok-sok éve teljesen szokványosak, és a rendőrség nem küldi ki Walker rangert a felderítésükre. Ján Kubiš szlovák külügyminiszter másnap(!), telefonon(!) kereste meg magyar kollégáját, magyarázatot követelve a történtekre. Ekkor a magyar külügyminisztériumban három hibát is elkövettek:
1/ Felvették a telefont.
2/ Nem szóltak rá Kubišra, hogy ne terelgesse el a témát arról, hogy a szlovák belügy ok nélkül megveretett 50 embert.
3/ Nem küldték el Kubišt az anyja vasporos picsájába, hogy előbb otthon sepregessen, és mosassa le a szlovákiai falakon éktelenkedő akárhány magyargyalázó feliratot, pótolja az ellopott vagy lemázolt magyar helységnévtáblákat, és akadályozza meg a Slovan szurkolóit abban, hogy időnként magyar zászlót égetnek.

     Végül a történet valódi ízét az adja meg, hogy az összes tót fontosság kompetensnek érezte magát megszólalni a pribékjeik védelmében, és hülyeséget hülyeségre halmoztak. A világ igazságtalansága, hogy ezért sehol sem röhögték körbe őket. A rendőrségi vizsgálat eredményének hiánya nem tántorította el sem az államfőt, sem a belügyminisztert (tőle már a Malina-ügy kapcsán megszoktuk a parttalan hazudozást), de még a főügyészt sem, hogy azonnal kijelentsék: a rendőrségi intézkedés arányos és jogszerű volt. Az i-re Dušan Čaplovič kisebbségekért is felelős miniszterelnök-helyettes tette fel a pontot. Véleménye szerint a magyar titkosszolgálat emberei szították a feszültséget a nézőtéren, majd mindezt egy valódi gyöngyszemmel toldotta meg. Eszerint noha a Fidesz képviseli az igazi tomboló és kompromisszumképtelen sovinizmust, azért az MSZP is szélsőséges. A Jobbik helyében én komolyan aggódni kezdenék, hogy az MSZP elszívja előle a levegőt. Szilvássy az MDF-en belüli hatalmi játszmák helyett váratlanul – jó hazafiként – a magyar nemzet érdekében külföldön veti be az NBH-t, ráadásul az MSZP szélsőségesen nacionalistává vált, amivel mi más is lehetne a célja, mint a Jobbik szavazók elcsábítása.

     Az államközi vonatkozások után a szlovákiai folyományok áttekintésével zárjuk írásunkat. Sajnos beigazolódott az előzetesen általam is valószínűsített összeesküvés-elmélet, miszerint a fő cél a DAC lendületének megtörése volt. Tudni kell, hogy az első ligás újonc DAC játékosállománya legfeljebb közepes, ezt tükrözik idegenbeli meccsei is, amelyek közül még egyet sem nyert meg. Ennek ellenére még a folyamatos szövetségi és játékvezetői fúrások közepette is 6. helyen áll, ugyanis hazai pályán szárnyal. Ráadásul a lopott országban uralkodó szlovák kormányzat számára több mint ijesztő a magyar zászlókat lengető, egységes és lelkes 5-6 ezer fős magyar tömeg a dunaszerdahelyi stadionban. Így hát a Szlovák Labdarúgó Szövetség meg sem várva a rendőrségi vizsgálat – egyébként borítékolható – eredményét, a „balhézó” DAC-drukkerekre hivatkozva sebtiben zárt kapussá tiltotta a következő két hazai mérkőzést, ami azt jelenti, hogy legközelebb csak tavasszal lesznek nézők a Városi stadionban. Az alig átlátszó döntést pedig még meg is fejelték azon frissiben hozott törvénnyel, miszerint tilos idegen államok jelenlegi és történelmi jelképeit bevinni a szlovákiai stadionokba. Mindezt arra hivatkozva, hogy lám, a bevitt magyar zászlók miatt hepaj lett, így hát ők csak a balhé elkerülése végett hozták ezt a remek törvényt. Egészen röviden tehát a facsúsztató szlovákok önérzete és a lopott cuccon terpeszkedésből fakadó konstans rettegése nem bírta elviselni, hogy alávetett magyarjaik egy helyen sokan összegyűlnek, és magyar zászlókat lengetnek, az pedig hab volt a tortán, hogy a csapatuk az élmezőnyben van. Kicsinyes? Az.

 

Ezúton szeretnénk megköszönni helyszíni munkatársunk, Lubomír Tóthovičevský közreműködését, és azt, hogy az információk szolgáltatásán túl azok feldolgozásában is pótolhatatlan segítséget nyújtott nekünk.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: foci szlovák dac verés tót komplexus slovan rendőrattak

A bejegyzés trackback címe:

https://ugocsa.blog.hu/api/trackback/id/tr59764372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása