Magyarországon most fog beütni a teljes csőd. Nem elég, hogy köbválság van, és úgy sokasodnak a munkanélküliek mint tagek az új Volvo buszon, a haza iránt teljesen érzéketlen Gyurcsány Ferenc most sokakat teljesen padlóra küld. S mindezt nem hosszú hónapok Veres Jánossal közösen elkövetett fenomenális válságkezelésével, hanem egy röpke hatalomból kilépéssel. Mihez kezd most az a sok ember, aki abban találta meg élete értelmét, hogy rendszeresen kivonul az utcára, és Gyurcsány fejét követeli? „– Gyurcsány takarodj!” „ – Rendben.” Lehetetlen állapot. Munkából hazaérve ismét nem marad más, mehetnek tévét nézni. Sokat tudna rontani a fáberkárolyok egyébként is mikroszkopikus méretű hitelén, ha most majd Bokros Lajosban látnák meg a nemzethalál letéteményesét. Mindenesetre minket is érdekelt, hogy mi lesz a közeljövőben, úgyhogy külföldi tudósítónk elzarándokolt Delphoiba, a szakmai minőségéről elhíresült görög jósdába egy kis információért. Az áldozati szegfű oltárra helyezése után a Püthia készséggel állt szolgálatunkra, és szavai megvilágították előttünk a közelmúlt nagy kérdéseihez tartozó válaszokat is.
Már jó ideje nem értjük az MDF viselkedését, és nem hittünk a rosszindulatú urbánus legendáknak sem, ám most mégis beigazolódott: az MDF az MSZP farvizén evickél (az úszás túl erős kifejezés lenne), és már hosszú ideje kvarterkáznak a színfalak mögött. Nem kell persze komoly, vagy egyenrangú paktálásra gondolni. Itt csak a pálya szélén játszó jelentéktelen szereplőnek dobott néhány koncról van szó.
Gyurcsány távozása – mint azt a Püthiától megtudtuk – természetesen nem hirtelen gondolat, hanem többhetes brainstorming eredménye. Ez a kész információ jutott az MDF birtokába nem sokkal a nagyvilág előtt. Ibolyáék ekkor tudták meg amit olvasóink most, azaz, hogy Bokros Lajos lesz a miniszterelnök, hiszen Veressel ellentétben ért a pénzügyekhez, és nem kötik hosszútávú politikai érdekek sem, úgyhogy bátran vitézkedhet. Ő már gazdasági szakember marad, és ő is úgy gondolja, hogy sokkal királyabb dolog lesz helyretenni a macedón, majd a burkina fasói gazdaságot, mint magyar miniszterelnöknek lenni az idők végezetéig. MDF-ék pedig pontosan tudják, hogy végük van. Ezt mi is tudtuk még a Püthia nélkül is. Újítani kell hát, és a csöppenő információra úgy csaptak le, mint a szlovákok néhány tátrai lengyellakta falura. Amint nyilvánvalóvá vált a tuti befutó, ők hatalmas taktikai érzékkel elkezdték futtatni. Másképp mondva: megkapták Bokrost néhány hétre az MSZP-től. Ez persze nem húzza ki őket a belső válságukból, amit már az óriásplakátjaikon is elismernek, de legalább megpróbálták. Amikor eljön az idő, az MSZP miniszterelnökké teszi Bokrost, az MDF pedig eljátssza a bezzegénmegmondtamot. Ez a szavazópolgárok – remélhetőleg kevesebb, mint 5%-a – számára azt bizonyítja majd, hogy az MDF kiválóan ért mindenhez, átlátja az ország szükségleteit, és úgy egyébként a legkompetensebb lenne a válságba süllyedő haza vezénylésére. Az igazság ezzel szemben természetesen az, hogy az MDF-nek semmiféle hosszútávú célja nincsen, és tagjait semmi egyéb nem érdekli, mint hogy 2010 után is kapják a frakciópénzt, és a bizottsági fizetésekkel kiegészülő alapdíjat. Hát mihez kezdhetne szegény jó Herényi Károly azzal az árva érettségivel?!
Ez a párheti mindenáron Bokros-futtatás természetesen nem sokat segít a fórumon, de most az MSZP-nek is épp elég a maga baja, nem tud nagyobb energiákat fektetni a jobboldal megosztásába. Elképzelhető, hogy a szocialisták lekötöttsége tragédiába fullad, és az MDF felkerül a polcra a NEP, az MSZMP és az FKgP (és az SZDSZ) mellé. Sosem hittük volna korábban, hogy Torgyán József hiányozhat, úgyhogy élvezzük Dávid Ibolya pózmentes mosolyát, amíg lehet!