A Los Angeles-i rendőrség legjámborabb sztahanovistája – habár több embert jutatott rács mögé, mint a korábban már leleplezett Bőhm bácsi és 15 legeredményesebb kollégája együttvéve – soha nem árult el magáról semmi érdemlegeset. Csupán homályos célozgatások családi ügyeiről és rokonairól, akik sosem kerültek igazán előtérbe. Az egyetlen szereplő, akit megismerhettünk, egy teljesen ártalmatlannak tűnő kutya volt. Darius Moshen Meshkiri azonban egyáltalán nem volt mindig ilyen érdektelen figura, hosszas és aprólékos nyomozásunk felgöngyölítette fiatal éveinek minden meghatározó momentumát.
1928 szeptemberének egyik álmos hajnalán, a müezzin és a kakasok szokásos reggeli hangorkánja közepette jött világra Yavhaz Madzsid Meshkiri, egy tehetős Iszfahan-i szőnyegkereskedő és harmadik felesége, Jázmin fiúgyermeke. A csöppnyi Darius Moshen sokadik a sorban, apja vezeklésül a sok kicsapongásért és töménytelen pazarlásért úgy döntött, fiát vallásos életre nevelteti. Az öreg Meshkirit – aki vagy a bazársoron intézi ügyeit, vagy a többi feleség és gyerek dolgaival van elfoglalva – szinte alig látja, egyedül anyja jelenti neki a mindent, a szülői szeretetet, a biztonságot. Ez a gyermeki ragaszkodás tragikus véget ér, amikor 5 éves korában apja rajtakapja anyját Juszuffal, a szolgával a hátsó kert egyik mandulaligetében. A feldühödött férj saját nemesacél kardjával a helyszínen végez a házasságtörőkkel. Hogy hűtlen arájának minden emlékét eltüntesse, a kis Dariust régi tervének megfelelően a helyi Sah Mecsetben működő vallási iskolába íratja.
Balra fent: Az egykori Meshkiri villa Iszfahánban
Balra lent: Yavhaz Meshkiri szőnyegboltja a bazársoron
Jobbra: A Sah Mecset
A szerzetesi lét és a napi 13-15 óra foglalkozás a Koránnal nagy hatással van a kis Meshkiri-fiúra. Habár a vallás a lehető legmélyebben megérinti, mégsem tudja elfelejteni szeretett anyja emlékét, ez a ragaszkodás a jövőben is kísérni fogja, minden nőben édesanyját keresi majd. A síita bölcsek hamar felfigyelnek az ígéretes tanítványra. Későbbi intuitív érzéke a legszörnyűbb bűnök kiötlőinek és elkövetőinek leleplezésére nem csupán a természet adománya, sokkal inkább a gyermekkori tanulmányoké. Az iszlám misztika, az Ezeregy éjszaka mesevilága már korán magával ragadta az átlagosnál jóval intelligensebb fiúcskát. Az iskola melletti olvasmányai kizárólag a korai szúfista filozófusok műveiből állnak. Szenvedélyesen falja Abu Hámid al-Ghazálí, Abu Tálib al-Makkí, és az andalúziai születésű Muhi ad-Dín ibn al-Arabí munkáit, kedvence azonban földije, Farídad-dín Attár, aki a középkori szúfista irodalom egyik legkiemelkedőbb költője volt. A gyermeki évek békésen telnek, az imával, bölcselettel, a lét kérdéseinek feszegetésével foglalkozó fiú számára anya halála után azonban még tartogat egy nagy csapást a sors igazságtalansága. A németbarát puccs után az országot megszállják a szovjet és brit csapatok. A vallási iskolát indiai gránátosok kergetik szét, a kamasz Dariusnak is menekülnie kell.
A New Orleans-ban eltöltött négy év alatt hősünk rengeteget tanult az amerikai életformáról. A teljesen idegen kultúra gyökeresen különbözik az otthonitól, de lassacskán megszokja a szokásos Louisiana-i mindennapokat. A déli metropolisz azonban hamarosan megmutatja valódi orcáját is. Dariust sötétebb bőre miatt mindenki koszos mexikóinak, vagy kubainak gondolja, nem értékelik valódi képességeit. Egy kis kávéüzemben kap munkát, ahol a pörkölőgépeket tartja karban. Legjobb barátja Carlito, egy Camaguey-ből érkezett kubai kollégája, akit hamarosan beavat származásának titkába is. Tanácsára Darius jobbnak látja, ha inkább latinnak gondolják mintsem egy síita pogánynak, így barátjától igyekszik elsajátítani a spanyol nyelvet, a kubai kultúrát – a szivar iránti szenvedélyt – és a katolikus vallás alapjait. Alig pár nappal az európai háború lezárása után azonban véget ér számára a New Orleans-i kaland. Amos, a kávéüzem tulajdonosának fia barátaival együtt több napos masszív ivászattal ünnepli a győzelmet. Darius undorodva néz az agresszív vöröslő arcokra, amikor megjelennek a pörköldében, és inzultálni kezdik a női dolgozókat. A huligánok hamar megtalálják az izzó szemekkel bámuló „büdös mexikóit” és baseballütőjükkel előbb őt, majd öltözőszekrényét veszik kezelésbe. A széteső szekrényből kihulló zöld könyvecske felkelti érdeklődésüket, habár természetesen egy betűt sem ismernek fel a perzsa írásból, sejteni kezdik a sötét titkot.
Carlito, a kubai jóbarát
Az öreg, nyikorgó uszály lustán oldalazott a rendező-pályaudvar tőszomszédságban levő mólóhoz, a sebes sodrású, sötét, alattomos örvényekkel teli Arkansas folyócskán. Blake kapitány sajnálta elengedni Ramont, ezt a csendes és szorgalmas mexikói matrózt, de tartotta magát az alkuhoz, a három hónapi szolgálathoz. Darius épp csak Koránjával és két vallásbölcseleti művel kezében menekült ki a sok vérszomjas suhanc karmaiból. Tanult az esetből, a hajón jól elrejtette könyveit és Ramon Martinezként mutatkozott be a kapitánynak. Habár megtetszett neki a matrózélet, mégis elhatározta, a három hónapi szolgálaton túl nem marad itt, az első kikötőben leszáll.
Pine Bluff a negyvenes évek végén álmos és konzervatív kisváros volt, bár a háború itt is változásokat hozott. Earl Abraham Reynolds autókereskedő – a városi élet egyik vezére, és Hastings polgármester közeli barátja – szintén vaskalapos Arkansas-i volt, mégis megkedvelte mexikói alkalmazottját, Ramont. Eleinte idegenkedett az ötlettől, hogy Old Warren Road-i lerakatában egy latin dolgozzon, de belátta, hogy keresve sem találna szorgosabb és becsületesebb munkaerőt. Ramon igyekezett hamar beilleszkedni, még az Olive Street-i metodista gyülekezetbe is eljárt vasárnaponként főnökével és annak családjával. Habár az iszlám és a katolikus hitéletet sokkal többre tartotta, mint a nyakas déliek puritanizmusát, békésen énekelte a zsoltárokat és hallgatta Hank Euins atya prédikációit. Itt ismerkedett meg Reynolds lányával, Marguerite Eleanor Reynolds-cal, aki korántsem volt olyan régimódi déli, mint szülei.
Maggie a titkos Pine Bluff-i spiritiszta közösség tagja volt már alig 17 évesen. Szenvedélyesen érdekelte a középkori boszorkányság, a jóslás, szellemidézés, fekete mágia. Erős egyénisége egyből lehengerelte „Ramont” és barátság szövődött köztük. Az évek múlásával a barátság egyre szorosabb lett, és inkább lelki szövetséggé változott, mint átlagos szerelmi kapcsolattá. Mindketten egymás bűvkörébe kerültek, Darius úgy érezte, Maggie pótolja rég elvesztett anyját, a lány pedig nem bírt betelni a szúfista bölcseletekkel, a perzsa varázslással. Darius megérezhette, hogy élete nem marad fordulatoktól mentes, figyelmeztette a lányt, hogy minden valószínűség szerint egyszer innen is menekülnie kell.
1951 egyik május végi estéjén Reynolds éppen szeretett kutyáját, Wilburt gyászolta, amikor észrevette, hogy lánya kioson a családi ház tetőablakán és végigcsúszik a veranda ácsolt fatetején. Régóta sejtette, hogy szeretőt tart, így követte Maggie-t. A lány azonban váratlanul nem egy férfival találkozott a kései órán, hanem Ruth-tal, egy régi barátnőjével a Pullen Avenuve-i kisállat-temető kerítésénél. Az öreg Reynolds megborzongva nézte a két boszorkát, amint kiföldelik frissen eltemetett Beagle-jét, Wilburt és beleit kibuggyantva jósolni kezdenek belőlük. Nagy önuralommal megállta azonban, hogy közbeavatkozzon, most már mindent tudni akart. A szeánsz után ismét követni kezdte Maggie-t, aki nem kis meglepetésére Ramon bérelt szobájába osont be. Összeállt hát a kép, sietős léptekkel hazafelé indult Winchesteréért és kétlövetű vadászpuskájáért.
Earl Reynolds beszédet tart a Little Rock-i törvényhozás előtt (1962 június)
A hatalmas tömegű kocsitest jobbra-ballra dülöngélt a kerekek rugóin, amint vezetője dühödten fékezte le a kis apartman előtt. A türkiz Buickból kiugró Earl azonban már csak a fiatalok hűlt helyét találja és néhány sort lányától, amelyben közli apjával a rettenetes igazságot. Reynolds bosszút esküszik; nem nyugszik addig, míg meg nem találja ezt a pogány sátánt, ki elrabolta tőle egyetlen leányát, akár még Új-Mexikóba is elmegy miatta.
Darius és Maggie azonban meg sem álltak Kaliforniáig. Teljesen új életet kellett kezdeniük, de a férfinak ebben már nagy tapasztalata volt. Új nevüket arról a gőzösről választotta – Hasid, az urdu szolgáló jutatta fel rá még 1941-ben – ami az új világba hozta, az SS Columbo Lake-ről. Maggie jól menő spiritiszta vállalkozást kezdett, ezt azonban jobbnak látták befejezni, nehogy nyomként szolgáljon. A fantasztikus képességekkel megáldott pár valami olyan megélhetés iránt érdeklődött, amelyben mindketten kiélhették szenvedélyüket. Az asszony parancsára választotta Columbo a nyomozói hivatást, ami ugyan eleinte nem nagyon nyerte meg tetszését, de később inspirálónak találta a dolgot. Egyetlen komoly konfliktus adódott kettejük közt – ezen kívül azonban Columbo totálisan a Maggie akarata szerint cselekedett szinte mindenben – amikor elakadt egy nyomozásban, felesége a szomszédos kínai vendéglőből szerzett kutyabelek segítségével kívánta kibillenteni az ügyet a holtpontról. Az emiatt érzett bűntudat tette őszinte állatbaráttá, és ezért szerezte be a közeli sintértelepről kutyáját is. A ’79-es iszlám forradalom miatt a Meshkiri család Iránban maradt része is Amerikába távozott. Columbo mindegyiküket olasznak álcázva, felesége rokonaiként mutatta be ismerőseinek, még tökéletesebbé téve a tökkelütött nyomozó álcáját.
Gyakran talán kissé idegesítőnek érezhettük viselkedését a nyomozások közben, hiszen rendkívül szétszórtnak és bizony néha irritálónak hatott, de kis más viselkedne másképp, miközben iszlám imákat és bölcseleteket mormol magában? Az elkövetők meséi természetesen aligha érdekelhették, hiszen az elejétől fogva az összes részlet ismert volt már számára. Innen ered az a végtelenül nyugodt orgánum, amellyel csak a legősibb vallások legnagyobb mesterei rendelkeznek.
