Oknyomzó sorozatunk folytatódik! Újabb – több heti megfeszített kutatómunkával készített – anyaggal ismerkedhet meg lelkes olvasótáborunk. Külön fogadja mindenki nagy szeretettel szerkesztőségünk harmadik gránitoszlopát, aki a jelenkori tömeg, illetve underground kultúra, valamint szinte valamennyi fontos bölcsészettudomány legelismertebb fiatal szakértője. Sajnos ezúttal be kell valljuk, hogy mind a Leibstandarte Adolf Hitler SS hadosztály, mind a Ravensbrück-i koncentrációs tábor személyzeti iratanyaga jelentős részben megsemmisült, így Nils barátunk teljesen humán oldalról közelített a probléma felé.

Európa hatmillió Pumuklija.

Gyengéden süt be a napfény a német városka muskátlis házai közé. Itt lakik valahol Eder úr, a megbízható, joviális tekintetű asztalos. És bár az öregúr kissé bogaras, generációk szívébe lopta bele magát azzal, ahgy kis képzelt barátjával, Pumuklival incselődött. A hentaion nevelkedő ifjúság talán nem is tudja, a csipeszek, a kínzószerszámok és műpéniszek nélkül is létezhet tartalmas barátság. No de álljunk csak meg egy szóra! Mi az, ami közkedveltté teheti ezt a kissé bugyuta, szeleburdi mesesorozatot? Nos nem más, mint az, hogy Edernek nincs múltja, hiszen ha lenne, akkor egy ilyen meglett korú mesterember fiatalon bizonyosan a rosszemlékű Harmadik Birodalom lelkes híveként, az NSDAP párttagjaként tevékenykedett volna. Edernek nincs családja, gyanítom felesége életét vesztette  a szövetséges hatalmak zivatarszerű bombázása során. De milyen posztot tölthetett be Meister Eder ifjan a pártban és a Waffen-SS seregében?

Sepp Dietrich SS tábornok kitünteti az „Éder-Harccsoport” tagjait a keleti fronton, 1944

Minden bizonnyal kitűnő bizonyítvánnyal végzett a tiszti akadémián, erre bizonyítékul szolgál az is, hogy kis képzelt barátját becsületre, rendre, fegyelemre utasítja. Szinte érezzük a kérés nélküli utasításaiból az autokrácia folytonos jelenlétét:” Pumukli, tűnj el gyorsan! Menj el Groebernéhez, vagy játssz Rieselné kutyájával.” Ha már a kis képzelt barát, érdemes elgondolkodni Pumukli ruházatán, megjelenésén. Olyan markerekkel van jelen a mesében, mint sárga póló, vörös haj, csintalan, kócos tekintetben megbúvó füllentés és huncutul gyatra jellemtelenség.

A vörös hajat Alfred Rosenberg egyértelműen a semizált európai vándorlók attribútumaként kezeli.

Egykori gúnyrajz a Völkischer Beobachter színes mellékletéből

Nem lehet, hogy ez a sárga pólós, rót manó Eder elfojtott bűneinek manifesztuma? Nem lehet, hogy a múlt vétkeit, a zsidósággal és az emberiséggel szemben elkövetett bűntetteit a meglett korú asztalos így próbálja jóvá, meg nem történtté tenni? Vajon Eder hangján nem a német nép kollektív lelkiismeretfurdalása konstruálódik meg? A művelt, igényes filmekre felnyílt szemű közönségben már-már feszeng a kérdés: Hessnek Spandauban vajon volt ilyen kis képzelt barátja?

Ahelyett, hogy itt most egy silány, átgondolatlan válasz állna, szurkoljunk Edernek, higgyük el, ő már egy más ember és csak reméljük a gyermekeinkkel közösen eltöltött aktív tv nézés közepette, miközben izgatottan szögezzük tekintetünk a képernyőre: Edert soha nem kapja el a Moszad, van még megbocsátás, és ha nem is krisztusi, de emberi szeretet.

Elvégre is mindannyiunknak megvan a maga Pumuklija.