Sorozatunk elérkezik egy rendhagyó állomáshoz. Minden eddig feldolgozott népet annyira de annyira utálunk, hogy leírni is alig bírtuk róluk azt a sok igazságot. Viszont mai szereplőinkkel ellentétben sem a tótok, sem azok a szemét románok nem kitartottjai a Magyar Szocialista Pártnak, a németek meg a belgák nem gründolnak idióta, sopánkodós tévéműsorokat, a macedónok nem adnak ki szatirikusnak mondott, rettentően színvonaltalan kéthetilapot. A legfontosabb pedig, hogy ezek a népek totális tehetségtelenségük és sótlanságuk mellett egyáltalán nem gondolják magukat humorosnak.
Farkasházy Tivadarral és Trunkó Barnabással sajnos már nem ennyire rózsás a helyzet, viszont mindkettőjüket nagyon de nagyon becsüljük meg! Aligha létezik még egy ilyen sajátos mikroklíma, ahol tervgazdászok meg biztosítószövetségi-főtitkárok próbálkoznak vicces jelenetek és írások kiizzadásával. Ez az egész annyira magyaros! Akár Szent Korona, a Címeres Mez, vagy egy életveszélyes előzés a tömött úton, kizárólag azért, hogy 3 autóval előbb érjek a Budapest-táblához mint a köcsög szomszéd. 
Trunkóra nem sok szót vesztegetnénk. Mindenesetre érdekes lehet a 3 milliós bőrgarnitúrán ülve írni valami – szerinte – szatirikus/ironikus szkeccset, amit majd legalább ennyi közpénz felhasználásával ad elő Hernádi Judit, Gálvölgyi János, Bajor Imre és egyéb pártfüggetlen Kossuth-díjas művészek társaságában. Ezen még tulajdonképpen röhögni is tudnánk, de a legnagyobb probléma vele, hogy – mint minden igazi kártevő – szaporodik. Tehát nem annyi a megoldás, hogy kibekkeljük azt a néhány évtizedet, amíg hallgatható lesz a kabaré a Kossuth Rádióban, hiszen kis csemetéje is írásra adta a fejét. Emlékszik valaki a Pasik című borzalomra? Rejtélyes módon ebben a produkcióban is az említett három művész égette magát porig, viszont színészi játékuk összességében emelte a produkció gyászos átlagát. Trunkó Bence – a forgatókönyvíró – ugyanis valami olyan szánalmat hozott össze, ami még trunkói mércével mérve is minősíthetetlen volt, és kizárólag az eutaniázia engedélyezéséért harcoló lobbik érdekeit szolgálhatta. Talán még a pápa is belátná, hogy Bence műveinek a fájdalmas és lassú újraélesztések helyett sokkal jobb lenne a csendes elmúlás, valami poros és rég elfeledett archívumban. Nem kell folyton próbálkozni az ismétlésekkel. Tudjuk, hogy fájó ilyen fiatalon elmenni, de a sors kegyetlen, nem válogat.
Farkasházy Tivadar jóval terebélyesebb és rosszindulatúbb daganat Trunkónál, olyan gyilkos áttétekkel, mint a Heti Hetes, vagy – igaz ide a fent egrecíroztatott elválaszthatatlan barát és alkotótárs is ír – a Hócipő. Lassan hét éve az élő bizonyíték, hogy a kormánypárti humor tényleg nem létezik. A legszánalmasabb benne, hogy talán ő az, aki még réges-régen rendelkezett némi humorérzékkel. Sokra ne gondoljunk, de például humorfesztivált nyert és hiszik vagy sem a kedves olvasók, a rendszerváltás hajnalán az általa létrehozott Hócipő kifejezetten vicces volt. Ennek legvalószínűbb okát abban látjuk, hogy azokat az oldalakat, amiket ma Andrassew Iván, Bartus László és egyéb paranoiás, hisztis bértollnokok írkálnak tele, egykoron például Fábry Sándor és társai töltötték meg. Azt nem mernénk állítani, hogy Teddyt valaha is pártfüggetlennek lehetett volna minősíteni, de – mai állapotával ellentétben – 1991-ben egészen biztos nem volt még szociál-liberális tiffosi, akinek lapja különféle, furcsa módon elcsordogáló közpénzekből van kitartva. Sértődékenysége és összeveszése egykori barátjával és munkatársával szintén legendás. Igen, Fábry Sándor is pártbuzi, ráadásul még fideszes nácifasiszta félállat is, de nála fel sem merült, hogy ne lenne humora. Valószínűleg ez az a tulajdonság, amiért Farkasházy képtelen megbocsátani neki.
Megérdemelne egy jó félórás szapulást a Heti Hetes megalkotásáért is, de az legalább olyan tulajdonságokkal bír, amit díjazni tudunk. Hiába keres minden ostoba résztvevője félmillió magyar forintot adásonként, ez legalább nem közpénz. Ez már magában akkora érdem, hogy Szili Katalin egy kezén meg tudjuk számolni azokat a pártmézbe ragadt, vadul zümmögő kis darazsakat, akik véghezvittek valami ilyesmit. A sok idióta mélymagyar gyökeret láthatóan borzasztóan irritálja ténykedésük, ami tényleg melegséggel kellene eltöltse szívünket. Nem tudunk azonban szemet hunyni afölött, hogy ma már kizárólag a ritkán megjelenő Váncsa István, esetleg Hajós András hatására kúszik az egész egy picivel az alsó-középkategória fölé. Ki a nyavalya kíváncsi az egyre puffadtabb Bajor Imre, a régen lejárt Gálvölgyi János és a kissé – Gudea szerint rém – butuska, ötvenhárom éves korára egyetlenegy komoly érdemmel rendelkező – nagy csöcsök – Hernádi Judit spontánnak szánt beszélgetésére? Jáksó és Kern idétlenkedése még elmenne, de ők ketten nem viszik el a műsort, különösen, ha a balszélen Farek csücsül.
Bízzunk benne, hogy 2010-ben tényleg jön a 2/3-os fasiszta parlament, akkor végre újra teljes szívből tudunk majd röhögni Teddyn!
