Hallott-e valaki közületek minden idők legszörnyűbb csapásáról, szenvedések okozójáról, birodalmak elpusztítójáról, a Három Madár Átokról? Ennek a történetét mesélem ma el.
Történt egyszer nagyon, nagyon régen, több, mint 3770 esztendeje Mári városában, hogy Zimrilim király tajtékozva dühöngött az Eufrátesz partján álló fenséges palotája tróntermében. Súlyos viszály terhelte akkoriban Mári és Ugarit városállamok viszonyát. Ugarit királya, Saharmaddu csatában legyőzte Zimrilimet, aki alig bírta elviselni a reá nehezedő szégyent. Valahogy végül mégiscsak sikerült úrrá lennie háborgó lelkén, de gonosz bosszút forralt riválisa ellen. Volt neki egy izraelita tanácsadója, aki iszonyú tervet eszelt ki Saharmaddu, és egész királysága megsemmisítésére. A bölcs zsidó műhelye mélyén megalkotta, Zimrilim pedig Saharmaddura küldte minden rontások legszörnyűbbjét, a Három Madarat. Ez a három madár volt a Kapzsiság, az Irigység és az Önzés. Alighogy betették a szárnyukat Ugarit fölé, a város, az ország lakói azonnal megőrültek, egymásnak estek szóval és fegyverrel, hamarosan minden a pusztulás sorsára jutott, a város romokban hevert, királya holttestét is ellepte a törmelék.
A bölcs izraelita átka Ugarit felett
A madarakat ezután a szomszédos Jamhad városának királya fogatta be, aki tisztában volt azzal, miféle hatalom is ez. Felismerve a szörnyű veszélyt, a legnagyobb biztonságban akarta tudni a világot, s az állatokat egy ólomkalitkába záratta, és mélyre elásatta azt. Sok-sok évszázadon, évezreden át pihent a földben a rettenetes titok, mígnem megérkezett Szíriába a hódító Oszmán leszármazottainak hadinépe. Előbukkant ám a láda a rejtekhelyéről egy minaret alapjainak ásása közben. Egy helyi szír pásztor elmesélte Ibrahim aleppói pasának a láda mibenlétét, s ő nagyon megörült a sorstól kapott váratlan ajándéknak. Lelki szemei előtt máris megjelentek egy általa uralt, és a szultántól független Szíria lázálmas képei. Az ólomkalitka azonban – tán Allah gondviseléséből, vagy a gonosz szellemek akaratából – hamarabb nyílt ki, mint kellett volna, s ezzel magára Ibrahimra hozta a rontást. A tartományban viszálykodás tört ki a nép körében, Ibrahimot leghűbb embere árulta be a felséges padisahnál, és a pasa selyemzsinóron végezte be rövid életét. A hatalmas szultán is felfigyelt ám az ókori átokban rejlő pazar lehetőségre, és az európai háborúban szándékozott azt bevetni. Így került az ólomdoboz, benne a madarakkal Magyarországra. A történelem viszont úgy alakult, hogy a törökök a csodafegyver bevetése nélkül is megnyerték a háborút a turáni átok miatt a széthúzásra egyébként is hajlamos magyarokkal szemben. A láda eztán évekig porosodott elfeledve egy ráckevei raktárban, mígnem a szultán agg káplárja – ismervén a tartalmát – meghagyta, hogy ássák el. A titok ismét több évszázadra feledésbe merült…
1987-et írunk. Egy ráckevei családi ház kertjében, derűs tavaszi délutánon liberális piknikhez készülődnek a formálódó ellenzéki erő, a leendő Szabad Kezdeményezések Hálózata tagjai. A kertben sétálgatva Demszky Gábor egy a földből kikandikáló kemény tárgyra lesz figyelmes, amint megbotlik benne. Érdeklődően lehajol, hogy megnézze mi is az, de látja, hogy túl nagy, és nem képes egyedül kiszabadítani. Odahívja hát a többieket is, ásnak, kaparnak minden eszközzel, ami csak a kezük ügyébe kerül, s végül ki is szabadítják a földből a súlyos tárgyat. Ekkor látják ám, hogy egy titokzatos, ódon ládát tett le elébük az Sors. Mi mást is tettek volna, kinyitották… És huss, kirebben a három madár! Élvezik a szabad levegőt a hosszú rabság után, majd egy rövid, kusza röpködést és önfeledt csapkodást követően elkezdenek körözni a piknikezők feje fölött. Gyanússá válik az ifjak számára is a madarak viselkedése, de ekkor Pető Iván szólal meg. A családi legendáriumból halványan emlékszik még egy ősrégi történetre egy bölcs öreg zsidóról, aki segített királyának megátkozni az ellenséges királyt, és ehhez három madarat használt. Nagy érdeklődéssel utánajárnak hát a dolognak, és hamarosan megtudják az igazságot…
A történet még rejtegetett számukra meglepetéseket. Magyarázatot kaptak a madarak fura viselkedésére, a titokzatos fej fölötti körözésre is. Kiderült, hogy így kezd működni a pusztító átok. A három madár kiválasztja a legelvetemültebb, leggátlástalanabb és legmohóbb embereket, azokat, akik a legalkalmasabbak a csapás kiteljesítésére. Ez esetben nem kellett messze repülniük, vagy sokáig keresgélniük a megfelelő egyének után. A Kapzsiság, az Irigység és az Önzés madara ettől fogva egyre jobban behálózta az országot, fojtogatta népét, eszközeként felhasználva a Szabad Kezdeményezések Hálózatából létrejött SZDSZ-t. Az egykori legvidámabb barakkban eluralkodtak a rettentő átkok, az emberek lassan megőrültek, egymásnak estek keresetlen szóval, néhol már fegyverrel is, és csak szaporodtak, szaporodtak a füstölgő romok. Csak tetézte a bajt, hogy a Kapzsiságmadár kloakájából a földre hullt egy ravasz, vörös hajú, szeplős fiatalember, aki Geszti Péter néven tett szert széleskörű ismertségre, és annál nagyobb hatékonysággal szolgálhatta a csapás kiterjesztését. A madarak egyre csak hintették a gonoszságot, még a jó embereket is megbabonázták, hát még a gonoszakat, egyre mélyültek az árkok, mígnem az ország teljes gyűlölködésbe és ezt kísérő elkeseredettségbe süllyedt. Az átok beteljesülni látszik, hacsak nem sikerül újra befogni a szabadon szálló, garázdálkodó, gonosz madarakat, és bezárni őket vissza a rideg ólomláda mélyére. Ott lenne a helyük az emberiség érdekében, ismét elásva, hogy soha többé senki ne találhassa meg, és ne használhassa fel az átkot.
