Most induló sorozatunkban oknyomozó és tényfeltáró módszerekkel igyekszünk megfejteni néhány egykori kedvenc eddig ismeretlen múltját. Levont következtetéseink kizárólag a történettudomány és a logika szilárd talaján nyugszanak.
A „Közös Bőhm“
Ugye mindenki emlékszik még erre a kedves öreg bácsikára, aki latin közmondások tucatjaival vágott vissza a trehány lakóknak meg a nemtörődöm bürokratának, amikor azok a vállukat vonogatták az eldobott csikkekre, felpúpozódott aszfaltra és a kimaradó piros 153-asra.
Arról ugyan fogalmunk sincs, melyik kimagyarázó-művész adja meg magát néhány „A capite foetet piscis” vagy „O tempora, o mores” hallatán, de Bőhm egészen biztosan jártasabb a hivatalok világában, mint mi. A neves házmesterdinasztia leszármazottjának volt honnan ellesni a szakmai fortélyokat. A Bőhmök egészen Buda várának kapuját a török előtt megnyitó nagyirmai Bőhm Donátig vezetik vissza magukat. Őseik dolgoztak már Wesselényi Ferencnek, Sigray Jakabnak és szinte valamennyi aradi vértanúnak is. A család a kiegyezés után rohamosan elszegényedett, de a XX. század ismét meghozta a spiclik aranykorát. A família legismertebb tagja, Bőhm Vilmos ironikus módon nem házmesterként kereste a kenyerét. Ő előbb hadügyminiszter, majd Kun Béla idején hadügyi népbiztos, végül bécsi követ volt. Ez utóbbi tisztségében munkaadója, a Tanácsköztársaság megbuktatásáról tárgyalt az antant megbízottaival. A II. világháború után hazajött, majd egyből svédországi követ lett, de erről az állomáshelyéről már nem tért vissza. Unokaöccse, az ekkor 27 éves Bőhm József ugyanis megszellőztette a családi információkat, miszerint a MAORT vezetőivel közösen szabotázsakciót készített elő. A kis Jóska tehetsége egyébiránt már gyerekkorában megmutatkozott, amikor nyolc évesen Fürst Sándor papírszemetét vizsgálgatta.
A 40-es, 50-es években paradicsomi állapotok uralkodtak az országban. Nem tudjuk, egészen pontosan mi igaz a rengeteg legendából, amit nevéhez kötnek – ezek tisztázása a jövő történészeire vár – annyi azonban bizonyos, hogy a rendszer enyhülésével Bőhm jelentősége is rohamosan csökkent. Hiába körmölte már szorgosan „Suetonius” néven jelentéseit az erkölcstelen harmadik emeleti háziasszonyokról, a rendszert szidó doberdói veterán nagypapákról meg az éjjel 2-kor részegen hazadajdajozó művezetőkről, nem történt már semmi érdemleges az ilyen ügyekben. Korábbi érdemeire való tekintettel kapta meg a XI. Kerületi Tanácstól a Lantos utcai missziót. Egy névtelen tanú szerint ’88-ban, Grósz hatalomra jutásakor a rá nézve terhelő iratok ismeretlen módon eltűntek. Aki figyelmesen követte a sorozatot, az láthatta, hogy az egykori jellemtelen spicli miként hullik végleg darabjaira – képzeljük mit élhetett át, amikor régi erkölcsös káderként szembesült Vágási Feri bőrkabátjával és fülbevalójával – és miként alakul át kedves, Karádi lemezek közé rejtőző vallásos, latinos műveltségű, reakciós öregúrrá.
