Déja vu érzésem van. Magyarország alapjáraton olyan hely, amely valami misztikus oknál fogva betegesen szeret visszanyúlni a múltjához. Vagy azért, hogy sokadszor is elsirassa a Balsorsot, amely megszaggatta Nemzetünk testét, vagypedig azért, hogy különleges érzékkel lépjen bele újra abba a szarba, amit egyszer már laposra gyúrt. Ez a mostani múltelőcincálás azonban mégis más. Az SZDSZ megkezdte a kampányt. Újra itt van hát az ügy, ami összehoz minket, beszélgetéseket csihol, életet pezsdít. Immár negyedik alkalommal izgulunk, figyeljük egy emberként hogy meglesz-e az 5, bejut-e a parlamentbe a liberális gárda, amely jelét tekintve Auchan, mégis sokkal inkább a politikai pártok Tesco-ja. A minőségnek hazudott, kék címkés, jogvédőgázos-vákuumcsomagolt fost már csak most kell kibírnunk, és 2010 tavaszán ígérjük utoljára dugaszolják majd el vele az érzékszerveinket.
A mostani kampány kapcsán kijelentették, hogy természetesen semmi köze az EP-választáshoz, ez csak egy egyszerű toleranciakampány. Mindig is híresek voltak ők az önfeláldozásukról, ahogy a pártérdeket a nemzeti érdek mögé szorították, és Magyarországnak valóban pont most égetően fontos a fű, vagy Isten ügyének megvitatása. Akárcsak Nagymagyarország témája, elvégre ott teremnek az intoleráns nácikok. Néhány aljas névtelen rágalmazó a határozott szabad, demokrata állítások ellenére is gyanítja, hogy mégiscsak a választás állhat a hirtelen médiamegjelenés hátterében. Szent-Iványi István, aki igazán érintett az ügyben, felvilágosította a népet a 200.001 szavazót megcélzó számháborúról is. Eszerint ennyi kell az 5%-hoz, hogyha a nép legfeljebb fele úgy érzi, hogy neki nincs jobb dolga egy verőfényes júniusi vasárnapon, mint szarkeverő méregfogra szavazgatni. Persze Szent-Iványi sietett hozzátenni, hogy az SZDSZ mindenkit szavazásra biztat, és menjenek el minél többen, mert legitimáció meg sokszínűség meg demokrácia meg blablabla.
Megkérdeztük állandó politikai szakértőnket, Laknej Zoltánt, a Pathetical Capital elemzőjét is, aki nem zárta ki, hogy Szent-Iványi komolyan gondolta a szavazásra buzdítást. Úgy véli, már liberális körökben is beletörődni látszanak a megváltoztathatatlanba, és a minél gyorsabb lefolyásban reménykednek. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ez persze sok kellemetlenséggel jár majd. A kék galambok hamarosan csak kívülről nézhetik a házat, oda lesz a mentelmi jog is. És ami még ennél is sokkal rosszabb, vége lesz a számla nélküli költségtérítésnek és a vastag állami megbízásokra is a náci fideszesek teszik rá a szőlőszagú kezeiket. Ugyanakkor ez csak meggyorsítja a pártban a fiatalítási folyamatot. Kuncze, Pető, Magyar és Demszky így nem kényszerül majd otthagyni az SZDSZ-t, hiszen az SZDSZ hagy itt mindnyájunkat. A nagy öregek megkezdik a gondtalan nyugdíjaséveket, Kóka pedig visszamehet milliárdoskodni, hiszen neki egyébként is a háttérgazdálkodás a valódi terepe, nem a nyilvánosság. Vélhetően Horn Gábor és Eörsi is csendben háttérbe vonul majd, hiszen sokat megértek a tűzvonalban, számukra sincs újrakezdés.
Nem, nincs.
Kérdés azonban, hogy mi lesz a tettrekész fiatalok, Fodor és a többiek sorsa. Ők azok, akiknek még lehet keresnivalójuk a magyar politika lerágott csontokat bőszen befogadó ugarán. Fodorról legtöbbünknek a Rábába habot verő labancokat móresre tanító, lánglelkű talpig zöld jut az eszünkbe. Sokan tartják valódi őszinte liberálisnak, amit alátámaszt, hogy képes volt egy süllyedő hajó kapitányi posztjáért ölre menni a versenyszellem hazai nagykövetével. Számára csak a pártelnökség ér véget 2010-ben, vélhetően hamar fel fogja venni az új évtized ritmusát valamelyik zöld pártban. Ne lepődjünk meg, ha 2014-ben már Lányi András jobbkezeként látjuk viszont! Az is kevéssé valószínű, hogy Gulyás József ismét tanárként képzeli el a jövőjét. Neki épp elég trauma lesz, hogy megszűnnek a zsíros bizottsági állások, az már mindennek a teteje lenne, ha még dolgoznia is kéne. Hamarosan neki is egy megfelelő párt után kell hát néznie. Gulyást magabiztossága, karakán kiállása, polgári fizimiskája alapján nem nehéz elképzelnünk a Fidesz 2014-es frakciójában. A papírforma szerint akár a polgári párt Pest megyei elnöki széke is kinézhet neki. Ha valakiben esetleg hitetlenkedést kelt, hogy túl nagy a távolság az SZDSZ és a Fidesz között, azt azzal nyugtatnánk meg, hogy Gulyás 1990 óta mostanáig folyamatosan az SZDSZ oszlopos tagja. Aki ekkora ideológiai átalakulást kibír talpon, az mellényzsebből megold egy Fideszbe átlépést. Természetesen felmerül majd az MSZP-tagság is, ott is elkelne a 40 alatti arc, ám az SZDSZ tagjai alapvetően győztes típusok. Ahogy az a főideológus, a liberális párt ökle, Gusztos Péter is. Ő az, akinek a jövőbeni jelenlétével a legnagyobb bizonyossággal számolhatunk, egyszerűen a vérében van a politika. Nem tud nélküle élni, de magyar politika sincs az ő bölcs szólamai nélkül. Gusztos legfőbb problémája abban rejlik majd 2010 után, hogy számára az SZDSZ is túlságosan konzervatív, és ennél csak még konzervatívabb pártok találhatók a kínálatban. Annyira megdöbbentően jó időben lép viszont színre a Lehet Más a Politika mozgalom, hogy az Ugocsa Nobilitas szerkesztői is nehezen tudták elhessegetni a gondolatot, hogy szándékosság áll a véletlen mögött. Az összeesküvés-elméletekről azonban már leszoktunk, mindenesetre bátran kijelentjük, hogy Gusztos Péter 2014-től már jó eséllyel az LMP parlamenti padsorait koptatja majd. Afelől nincs kétségünk, hogy remekül megértik majd egymást az eddig is roppantul pártfüggetlen Bakáts Settenkedővel, és Para-Kovács Imrével. A végére maradt az SZDSZ brüsszeli titánja, Mohácsi Viktória. Neki igazán nehéz dolga lesz, hiszen az LMP részéről túl feltűnő lenne, ha bevállalna minden menekültet, az MSZP-ben viszont biztosnak tűnik Kolompár Orbán helye, és a Fidesz sem azért szerzett diplomát Farkas Flóriánnak, hogy elengedje. Mohácsi Viktóriát leginkább valamilyen civil ember(cigány)jogi mozgalomban tudjuk elképzelni, de nagyon fogunk érte aggódni, ha hazajön. Nehogy megkéseljék/agyonlőjék, és rágyújtsák a házát valami uzsoraügyi feszültség miatt. Simán kinézzük belőle, hogy az elszánt jogvédő maszkja mögött egy domináns vajdaasszony lapul, aki az EP-fizetéséből 230%-os kamatra ad kölcsön a Berettyó-vidék leszakadt cigányainak.
