Rovatunkban ismét egy jól ismert személy életének sötét foltjaival ismerkedünk meg. Bizonyára senkinek sem okoz gondot felidézni Devon Miles, a Jogért és Igazságért Alapítvány igazgatója hűvös és titokzatos mosolyát.
Miles ősei a skóciai Argyllből származnak, ő maga már Swindonban nőtt fel egy köztiszteletnek örvendő, jómódú családban. Az Oxfordi Egyetemen tanult fizikát a Keble College-ban, a II. világháború kitörésekor pedig a Home Guardhoz csatlakozott, hogy befejezhesse a tanulmányait. A diplomáját 1944 tavaszán szerezte meg, és júliusban azonnal a frontra vezényelték, ahol pár hónap leforgása alatt őrmesterből légi desszantos hadnagyi fokozatig jutott. 1944. szeptember 22-én fogságba esett Arnhemben, október 1-jén azonban megszökött a Gestapo kölni börtönéből, majd északnyugatnak menekülve, Hollandiában átjutott a frontvonalon is. Ezután már nem vett részt katonai akcióban, Berlin elestének híre Nijmegenben érte. A háború után hazatért volna, ám problémák merültek fel egy korábbi eset kapcsán.
A középiskolában elsajátított késdobáló tudományát, egyszer régen kénytelen volt használni, amikor egy egyetemi barátjával Merthyr Tydfilben töltötték a hétvégét. Váratlanul három walesi munkás támadt rájuk angolgyűlölettől habzó szájjal, ők menekülőre fogták a dolgot, de Devon – aki mindig magánál tartotta kedvenc dobókését – szorult helyzetében egyet megölt, egyet pedig súlyosan megsebesített közülük. Apja, a befolyásos Eric Miles segítségével az ügyet akkor sikerült eltussolni, de az eset súlyos sérültje, az azóta tolószékben ülő Jason Cotters 1945-ben újra feltűnt. A család jobbnak látta, ha a fiú egyelőre nem tér haza, így Devon – apja anyagi segítségével – az Egyesült Államokba ment.
Egy ideig egy vándorcirkusszal járta a vidéket, és Valentino, a késdobáló néven lépett fel. Pár hónappal később megkereste a háborúban megismert cimboráját, Wilton Knightot. Knight gazdag amerikai család sarja volt, akit katonai szolgálatának letelte után odahaza máris üzleti érdekeltségek vártak. Miles csakhamar elnökségi tag lett Knight egyik vállalatában, ami ha gazdagságot nem is, de tisztes megélhetést hozott számára. Knight 1957-ben állt elő egy szállodaépítési tervvel a nevadai sivatagban, amelybe barátját is beavatta. A projekt azonban nehézségekbe ütközött, ugyanis az építkezés céljára Nixonban kinézett telken részben egy temető feküdt. Ekkorra datálható a két fiatal üzletember kapcsolatfelvétele a Reno-i szabadkőműves páhollyal, ettől remélték a folyamat egyszerűsítését. Hamarosan kezükben tartották az építési engedélyt, és megkezdődtek a munkálatok. A temető keleti fele ma is letaroltan áll, azonban a munka a területrendezés közben félbeszakadt. A két jóbarát úgy döntött, hogy a felvett hatalmas összegű hitel többet ér számukra, mint egy szálloda a sivatag közepén. Csődöt jelentettek, és a kimentett pénzzel Kaliforniában kapcsolódtak be az üzleti életbe. Akkoriban egész Afrika forrongott, és az amerikai kormány is kellően megágyazott a fegyverbiznisznek a kommunistaellenes gerillacsoportok feltüzelésével. Knight és Miles – akinek ekkor már esze ágában sem volt hazatérni a ködös Albionba – szabadkőműves kapcsolataik révén közel voltak a tűzhöz, és gyorsan gyarapodtak. A 70-es évek végére tekintélyes vagyon halmozódott fel a Knight Industries Co.-ban, amelynek a mi Devonunk volt a második embere.
Eközben természetesen élték a kaliforniai aranyifjak mindennapjait, Milesnak ez ideális terep volt homoszexualitása titkos kibontakoztatására is. Nem véletlen, hogy később, az Alapítvány működtetése közben – a megszokott gyakorlattól eltérően – nem használta ki az alá-fölérendeltségi viszonyt a csinos Bonnie Barstow-val szemben, hiszen érdeklődése ekkor már kizárólag a férfiak felé húzta. Ezt Knightnak sosem merte elárulni, mert tartott tőle, hogy gyümölcsöző közös üzleti érdekeltségeik rovására menne.
A fegyverkereslet a függetlenségi mozgalmak győzelmei után lassan csökkenni kezdett, így Knightnak és Milesnak újabb üzleti profil után kellett néznie. A 80-as évektől Kolumbiában felemelkedő drogkartellekben hamar megtalálták az ideális partnereket, hiszen azok terméke bizton számíthatott az amerikai lakosság és a kormány érdeklődésére. A régi partnerek belevágtak hát addigi legnagyobb vállalkozásukba, a fű alatt a kormány által is támogatott illegális drogkereskedelembe. Az üzlet álcázására találták ki a Jogért és Igazságért Alapítványt, amely mögött ott állt az ekkor már technológiai fejlesztéssel foglalkozó Knight Industries, és amely egyszerre több célt volt hivatott szolgálni. A két ravasz róka számítása bevált, jól gondolták, hogy senki sem fog drogügyekre gyanakodni egy jó ügyet szolgáló szervezetnél. Emellett a kormánnyal is bensőséges kapcsolatokat ápoló alapítvány kitűnő eszköznek bizonyult a drogháború USA-ra kiterjedő epizódjainak kedvező alakításában. A nagy szállítmányok érkezésekor viszont jelentéktelen vidéki akciókra irányították KITT-et, és gyanútlan sofőrjét Michaelt. A veszélyes terroristák semlegesítésére is alkalmas páros időnként pitiáner bűnözők, vagy békés kisvárosokat sanyargató, fogatlan motoros hippik ellen vívta izgalommentes harcát, miközben tonnaszám érkezett a kokain San Diegoba. Gondoljunk csak Miles titokzatos külföldi útjaira! Ilyenkor rendre washingtoni vagy angliai helyszínt álcázott Michael előtt, az igazság azonban az, hogy többnyire Calíban és Medellínben tárgyalt.
Devon Miles tárgyalásra érkezik Medellínbe, az ismert drogbáró, Esteban Jesús Alquedes villájába
Az Alapítvány sok nehézséggel nézett szembe az induláskor. Első autópróbálkozása, KARR nem vált be, és a formálódó droghálózat is súlyos alvilági gyökerű küzdelmek révén alakult ki. Végül megalkották KITT-et, és Michael Long személyében megtalálták az ideális balekot is a nagy üzlet fedezésére, akit a ravasz és sunyi Wilton Knight még fiává is fogadott. Az csak később derült ki, hogy volt neki egy fia, amire természetesen mindaddig sűrű köd borult. Garth Knight ott volt a drogüzlet megalapozásánál is, azonban elég lobbanékony és buta volt ahhoz, hogy összekülönbözzön apjával, és csakhamar egy ellenséges drogkartell érdekkörében találta magát, mire apja kitagadta. A visszatérő, bosszúszomjas renegátot végül Michael ölte meg.
Wilton Knight már nem érhette meg az Alapítvány szép sikereit, ugyanis annak indulásakor, 1982-ben betegségben váratlanul elhunyt. Halálában nem zárható ki az üzletet magának akaró Miles szerepe, de sosem került elő ezt igazoló bizonyíték, így kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy Devonnak nem volt köze hozzá. Mindenesetre ekkor ő lett a Jogért és Igazságért Alapítvány nagyhatalmú vezetője, ekkor kezdődött a bűnözés elleni kirakatküzdelem, és Michael Long ekkor lett Michael Knight, az országút lovagja. Az Alapítvány gyakorta emlegetett szerteágazó kapcsolatai az Államokban a Fehér Házzal, a hadsereggel, ipari konszernekkel, valamint a harmadik világbeli érdekkörökkel egytől egyig a drogüzlet biztosítását szolgálták, a haszon döntő részét pedig Devon Miles zsebelte be.
Devon Michael, Bonnie és KITT társaságában
Az efféle tevékenység azonban hajlamos megbosszulni magát, és nehéz egy életen át mindig kicsúszni a merénylők karmai közül. Az évek során Michael Knight kiégett, 1989-ben ki is lépett az Alapítványtól, és a következő két évét permanens alkoholistaként húzta le erdei remeteként. Ebben közrejátszott az is, hogy tudomást szerzett Devon iránta táplált érzelmeiről. Devon Miles azonban tovább igazgatta a nemzetközi porkereskedelem szálait, mígnem újabb veszélyes bűnözői csoport keresztezte az útját. Ekkor kereste meg egykori legjobb emberét, akinek – hogy érzelmei lecsituljanak – két évig felé se nézett. Nehezen bírta rá Michael Knightot a visszatérésre, ám az végül kötélnek állt. Újra összeállt KITT-el a nagy páros, amely felszámolta a terrorista bandát, de Miles, a vén gazember kokócsempész ezúttal már nem kerülhette el a sorsát. Ugyanúgy végezte, mint az ő és az Alapítvány létére törő, de Michael Knight által kiiktatott terroristák, akik kevés kivételtől eltekintve rövidtávon eltűntek a börtöncellájukból.
Devon Miles halála után az Alapítvány hamar széthullott, személyes vagyonából nagy részt juttatott Knight Jennifer nevű lányának, Bonnienak és Michaelnek is, a legnagyobb részt azonban a San Francisco-i melegközösségnek ajánlotta fel. Bonnie egy másik technológiai vállalatnál lett fejlesztő, és ma is ott dolgozik. Michael a rá hagyott vagyon ellenére megkeseredett ember lett. "The Hoff" művésznéven megpróbálkozott az énekléssel is, de az sem hozta meg számára a sikert, alkoholfüggősége kiújult, ma is elvonókúráról elvonókúrára jár.
