Ugocsa Nobilitas

Sajnos az elmúlt napokban azt kellett tapasztalnunk, hogy olvasóink többségéből teljesen hiányzik a szükséges önkritika és az éleslátás, hogy az álszent fajankókról már ne is szóljunk. Az értetlenkedő, és az egyoldalúságot sérelmező kommentek hatására úgy döntöttünk, hogy a magunk módján megpróbálunk tenni a tömegek szellemi felemeléséért, és segítünk a rovat megértésében. A „Gyűlölt ellenségeink” stábja ezúttal nem mozdul ki Szent Hazánkból, hanem itthon néz körül. Hátha így nektek is könnyebb lesz.

A nagy sikerre való tekintettel folytatjuk a történelem jó arcainak bemutatását. Egész egyszerűen hihetetlen, hogy az a szárnyas háztömb-terminátor mennyire beindította olvasóink lelkesedését és indulatait, reméljük, a mai – hasonlóan véres – jó arc is elnyeri tetszésüket. Igyekszünk kategóriákra bontani a rovatot. Ma az Árpád-házi királyok közül mazsolázgattunk, így nem lehet kérdés, államalapító királyunk a soros.

Oknyomzó sorozatunk folytatódik! Újabb – több heti megfeszített kutatómunkával készített – anyaggal ismerkedhet meg lelkes olvasótáborunk. Külön fogadja mindenki nagy szeretettel szerkesztőségünk harmadik gránitoszlopát, aki a jelenkori tömeg, illetve underground kultúra, valamint szinte valamennyi fontos bölcsészettudomány legelismertebb fiatal szakértője. Sajnos ezúttal be kell valljuk, hogy mind a Leibstandarte Adolf Hitler SS hadosztály, mind a Ravensbrück-i koncentrációs tábor személyzeti iratanyaga jelentős részben megsemmisült, így Nils barátunk teljesen humán oldalról közelített a probléma felé.

Blogunk ismét elindít egy hiánypotló szériát, megpróbáljuk bemutatni a világtörténelem jó arcait. Kicsit kedveskedünk az érettségire/szigorlatra készülő olvasóinknak – vagy csak egyszerűen a történelem barátainak – így nem egyből a német városnegyedek rémével, hanem egy kis korrajzzal indítunk. Lebilincselőbb lesz, mint Salamon Konrád és népszerűbb, mint Földi Pál.

Sorozatunk eddigi részeiben megdönthetetlen érvekkel támasztottuk alá, hogy a tárgyalt nemzetek a bokánkig sem érnek fel, mégis mindig akadt valami, amiért nyugtalankodhattunk. A csehek kicsit gazdagabbak nálunk, a románok pedig röhejesen csórók, és arrafelé már egy tál puliszkához is bajosan lehet hozzájutni pozícióban lévő ismerős híján, de sokkal többen vannak, mint mi. Ezúttal viszont nyugodtan hátradőlhetünk, ugyanis izgalommentes percek következnek. Egy olyan nemzetről(?) lesz szó, amely minden szempontból silányabb nálunk: a szlovákokról.

A Los Angeles-i rendőrség legjámborabb sztahanovistája – habár több embert jutatott rács mögé, mint a korábban már leleplezett Bőhm bácsi és 15 legeredményesebb kollégája együttvéve – soha nem árult el magáról semmi érdemlegeset. Csupán homályos célozgatások családi ügyeiről és rokonairól, akik sosem kerültek igazán előtérbe. Az egyetlen szereplő, akit megismerhettünk, egy teljesen ártalmatlannak tűnő kutya volt. Darius Moshen Meshkiri azonban egyáltalán nem volt mindig ilyen érdektelen figura, hosszas és aprólékos nyomozásunk felgöngyölítette fiatal éveinek minden meghatározó momentumát.

Rovatunkban ismét egy jól ismert személy életének sötét foltjaival ismerkedünk meg. Bizonyára senkinek sem okoz gondot felidézni Devon Miles, a Jogért és Igazságért Alapítvány igazgatója hűvös és titokzatos mosolyát.

Ellentétben a csehekkel a románokról máris tudunk egy szimpatikus dolgot mondani, nekik nincs itthoni rajongótáboruk. Ezzel azonban el is fogytak a jópontok, pontosan az a népség, amit mindenki rühell a környéken. Ha most van olyan megrögzött románbarát a kedves olvasóink között, aki felszisszent a bevezető láttán, akkor had hívjuk fel figyelmét néhány tényre, a többieknek úgysem kell érvelnünk. Kelet-Európa Eric Cartmanjével nem lehet elnéző az ember, még egy icipicit sem. Románia pontosan akkora ősköcsög, mint Colorado-i alteregója, és az egészségesnek többszörösére dagadását is ugyanúgy egy hímnős, mindenkivel összefekvő idióta kurvának köszönheti – igen kedves frankofón barátaink, a kedvenceitekre célzunk.

Kezdetét veszi egy új cikksorozat, amelyben tudományos igényességgel és minden soviniszta dühünkkel az alávaló ellenséges hordákra sújtunk. Legyenek azok Ezeréves Szent Bérceinken innen és túl.

Indulásunk óta, értetlenkedő olvasói levelek ezreit kapjuk, amelyek egy emberként kérdezik, hogy mi ez a nemesi hangsúly az Ugocsa Nobilitasban. Úgy érezzük ezért, hogy ideje tisztázni ezt a sarkalatos kérdést. Ezúttal tehát a Magyar Nemesről ejtünk szót, amely egylényegű és egyidős a magyarsággal, és az idők végezetéig kísérni is fogja létezésünket. Első részünkben történeti áttekintést adunk a korábbi időkről, mert ezek nélkül nem érthetjük meg a mai kor viszonyait sem.